A szerzők a májfibrózis vizsgáló módszereit és főbb szövődményeit tekintik át. A szövettani vizsgálathoz képest előtérbe kerültek a noninvazív módszerek, úgymint a tranziens elasztográfia és a szerológiai diagnosztika. Ma utóbbiak kombinált alkalmazása tűnik a legbiztosabb módszernek a fibrózis mértékének megítélésére. A szövődmények igen szerteágazóak, melyek a portális erek nyomásfokozódásának, a máj parenchímás működés romlásának és a sejtszintű károsodások együttes következményei.