A rheumatoid arthritis és más gyulladásos reumatológiai kórképek kezelése, valamint a terápia sikeressége nagy előrehaladást mutatott az elmúlt évtizedben. Megfogalmazódott a remisszió és alacsony betegségaktivitás (LDA) fogalma, és ezek lettek a terápia célértékei is. A biológiai terápia térnyerésével reálissá vált a remisszió vagy LDA elérése, de ezzel együtt felvetődött, hogy a cél teljesítése után a betegek biztonsága és a költséghatékonyság érdekében megpróbálható-e a terápia fokozatos leépítése dózisredukció vagy a beadási intervallumok növelése révén, esetleg a kezelés abbahagyása? E tekintetben az elmúlt években számos klinikai vizsgálatokon és metaanalíziseken alapuló bizonyíték született. A hatékony, de költséges biológiai terápia leépítése mindenképpen megfontolandó cél, amennyiben tartós remisszió áll fenn. A tartós hagyományos betegségmódosító terápia folytatása azonban, úgy tűnik, továbbra is indokolt. Mivel klinikai adatok alapján a teljes gyógyszermentesség után a betegek csupán kis hányadában marad fenn a remisszió vagy LDA, mai tudásunk szerint minden terápia elhagyása nem javasolható.