Anyagcsere-kihívások szívizominfarktus utáni kardiológiai rehabilitációban / Simon Attila
Bibliogr.: p. 258-259. - Abstr. hun., eng.
In: Cardiologia Hungarica. - ISSN 0133-5595. - 2013. 43. évf. 5. sz., p. 253-259.
Míg a szívizominfarktus kórházi halálozása csökken, továbbra is magas 30 napos és egyéves halálozással kell szembenéznünk. A halálozás csökkentésében a következetesen alkalmazott gyógyszeres szekunder prevenció és a kardiológiai rehabilitáció lehet segítségünkre. A kardiológiai rehabilitáció alapvető elemei a rizikófelmérés, fizikai aktivitás növelése, tréning, diétás és pszichológiai inter venciók, betegoktatás, dohányzásról való lemondás elősegítése. Ezek együttes alkalmazásával egyrészt egészségtudatos életmód kialakításában működünk közre, másrészt a rehabilitáció időszakában észlelt anyagcsere-eltérések ismeretében optimalizáljuk a gyógyszeres kezelést, betegedukációval fokozzuk a gyógyszer-adherenciát. Az utóbbi két évben szigorodtak az elérendő vérzsír-célértékek; minden akut koromária szindrómát megélő betegnél magas dózisú statinkezelés javasolt, hosszú távú cél az 1,8 mmol/l LDL-koleszterin-célérték elérése. Ha ez az infarktus utáni 4-6. hétre nem volt elérhető, akkor statindózis-emelés, gyógyszerváltás, illetve ezetimib kombináció bevezetése lehet a következő lépés. Infarktusos betegeknél gyakori a korábban fel nem ismert cukoranyagcsere-rendellenesség. Az akut szakban mért vércukorszint is prognosztikus erővel bír. A 4. nap után újra ellenőrizni kell az éhomi vércukor, HbA1c szintet, kétséges esetben orális vércukorterhelést (OGTT) kell végezni. A kezelés alapja a megfelelő diéta, amelynek eléréséhez intenzív diétás képzés szükséges. A gyógyszeres kezelés alapja cukorbetegségben a metformin terápia. A kardiovaszkuláris komplikációk elkerülésére előnyben részesítendők a nem hypoglykaemizáló gyógyszerekkel (DPP4 gátlók, illetve GLP1-agonisták) történő kombinációk.