Gyermekkorban a malignus csontdaganatok viszonylag ritkák. Az új malignus megbetegedések megközelítőleg 5%-át teszik ki. Két leggyakoribb forma az osteosarcoma és a Ewing-sarcoma, ritkábban találkozunk a csontok non-Hodgkin-lymphomájával, fibrosarcomájával és a chondrosarcomával. A legtöbb csonttumor a laesio helyének megfelelően fájdalommal, gyakran lokális duzzanattal, hyperaemiával hívja fel magára a figyelmet, amelyet az érintett végtag mozgásának beszűkülése kísér, nemritkán a meggyengült csont patológiás törése az első tünet. A szülők gyakran konkrét sérülésekkel hozzák összefüggésbe a panaszokat, de nem ritka a tünetszegény, elhúzódó kórlefolyás sem. A diagnózis első lépése az érintett csontrégió hagyományos röntgenfelvételének elkészítése. A kórisme és a betegség stádiumának (staging) megállapítása után terápiás tervet kell felállítani, amely multidiszciplináris megközelítés keretében sebészi, kemoterápiás és esetenként radiológiai kezelést foglal magába. A legtöbb esetben a terápia célja a teljes gyógyulás elérése.