A myelodysplasiás szindróma (MDS) a haemopoeticus őssejtek klonális megbetegedése. Pontos etiológiája nem ismert. Az MDS progresszív csontvelői elégtelenséget okoz, ami pancytopeniát vagy refrakter, rendszeres transzfúziót igénylő anaemiát eredményez. Jellegzetes morfológiai eltérések figyelhetők meg az erythroid, myeloid és/vagy megakaryocyta sejtvonalakban, emellett a blastok arányának növekedése is előfordulhat. A patológiás sejtek genetikai instabilitásának következtében az MDS akut myeloid leukaemiába (AML) transzformálódhat. Az MDS-ben szenvedők átlagos túlélése néhány hónaptól több mint tíz évig is terjedhet, így a pontos diagnózis felállítása és a prognózis meghatározása nélkülözhetetlen. Az elmúlt évtizedekben számos pontbecslő rendszert alakítottak ki a francia-amerikai-brit (French-American-British) klasszifikációtól kezdve a legújabb, átdolgozott nemzetközi prognosztikai pontbecslő rendszerig (Revised lnternational Prognostic Scoring System). Ezen klasszifikációs rendszerek legfontosabb tényezője a csontvelő morfológiai vizsgálata maradt, azonban a legújabbak a citogenetikai és áramláscitometriai eredményeket is felhasználják. Az MDS pontos diagnózisának a felállítása és a felismert esetek megbízható prognosztikus besorolása ma is nemegyszer kihívás a hematológusok számára.