Az elmúlt évtizedben a D-vitamin pleiotrop hatásairól és ennek szerepéről a különböző szervek működésében sokoldalúan bizonyítottá vált. Epidemiológiai vizsgálatok sokasága már a 90-es évek végén rávilágított arra, hogy populációs szinten igen jelentős mértékű a D-vitamin-hiány, ráadásul ez a kedvezőtlen helyzet folyamatosan romlik. A magát egészségesnek tartó lakosság csaknem kétharmadában igazolható a csökkent 25(OH)D3-szint, amely jól jelzi a kedvezőtlen D-vitamin-ellátottságot. Az epidemiológiai vizsgálatok rámutattak arra, hogy a D-vitamin-hiány mértékének növekedésével az úgynevezett civilizációs vagy krónikus betegségek kockázata is jelentősen megnő. Eddig csak a daganatos betegségek közül 17-ről igazolták, hogy előfordulásuknak gyakorisága összefügg a D-vitamin-hiány mértékével. De még azt sem zárják ki egyes szakértők, hogy valamennyi betegség kialakulásában szerepe lehet a D-vitamin-hiánynak. D-vitamin-pótlással viszont számos betegség és a mortalitás gyakorisága szignifikánsan csökkenthető. Az utóbbi évek adatai alapján joggal feltételezhető, hogy ha sikerülne javítani a lakosság D-vitamin-ellátottságát, akkor népegészségügyi szinten nagyon jelentős javulást lehetne elérni a leggyakoribb betegségek előfordulásának csökkentése révén. Végezetül meg kell állapítani, hogy a jelen helyzet a D-vitamin preventív célú alkalmazásával kapcsolatban ellentmondásos. A hivatalos hatósági állásfoglalások mind Amerikában, mind az itthon érvényben lévők nagyon visszafogottak. Csak annyi D-vitamin-adást javasolnak (400-1000 NE), amennyi a normális D-vitamin-ellátottságúaknak elegendő. Az ellentábor álláspontja ezzel szemben az, hogy bátran lehetne nagy dózisú (2000-5000 NE) D-vitamint is adni, tekintettel arra, hogy ebben az adagban mellékhatásra nem kell számítani, így aki D-vitamin-hiányban szenved az is megkapja a szükséges adagot, akinek pedig ugyan nincs ekkora adagra szüksége, annak sem fog ártani.