Egyszerű keresés   |   Összetett keresés   |   Böngészés   |   Kosár   |   Súgó  


Részletek

A cikk állandó MOB linkje:
http://mob.gyemszi.hu/detailsperm.jsp?PERMID=108516
MOB:2013/4
Szerzők:Böszörményi-Nagy Géza
Tárgyszavak:PROSTATA DAGANATAI; GYÓGYSZERKIPRÓBÁLÁS; STATISZTIKA
Folyóirat:Magyar Urológia - 2013. 25. évf. 3. sz.
[https://magyurol.hu/]


  Firmagon (degarelix): hatásmechanizmus és klinikai adatok / Böszörményi-Nagy Géza
  Bibliogr.: p. 109-110. - Abstr. hun., eng.
  In: Magyar Urológia. - ISSN 0864-8921. - 2013. 25. évf. 3. sz., p. 105-110. : ill.


Célkitűzés: A prosztatarák hormonkezelésében egy újabb lehetőség, az antagonista degarelix bemutatása, az eddigi tapasztalatok ismertetése. Módszerek: A szerző röviden ismerteti a prosztatarák hormonkezelésének történetét, a Gn-RH-agonisták hatásmechanizmusát, a hatékonysággal szerzett tapasztalatokat. Bemutatja a degarelix, egy harmadik generációs antagonista készítmény tulajdonságait, majd irodalmi adatok alapján áttekintést nyújt az eddigi klinikai tapasztalatokról. Eredmények: A preklinikai vizsgálatok eredményeit igazolva a degarelix a kezelt betegek 95%-ában 3 napon belül kasztrációs tesztoszteronszintet hozott létre. A 2007-ben elkezdődött összehasonlító klinikai gyógyszervizsgálatok a degarelix és a hagyományos agonista kezelést kapó betegekben vizsgálták a PSA-szint megemelkedés és a daganatos elhalálozás arányát. A PSA-emelkedés aránya a degarelix kezelteknél 34%-kal volt alacsonyabb, mint a kontrollcsoportban. A degarelix kezelés kitolta azt az időt, amely a hormonrezisztens állapot megjelenéséig eltelik. A vizsgálat első évében a csont-vázrendszert érintő események aránya a degarelix csoportban 17%, a kontrollcsoportban 26%-nak bizonyult. Összehasonlító tanulmányok tapasztalatainak összesítése alapján a húgyutakat érintő események, mellékhatások szempontjából is kedvezőbb a degarelix kezelés. Ismertetésre kerülnek a készítmény mellékhatásai, különös tekintettel a kardiovaszkuláris megbetegedésekre. Több randomizált vizsgálat adatainak összesítése alapján a súlyos kardiovaszkuláris esemény, vagy halálozás gyakorisága szignifikánsan alacsonyabb a degarelix kezelt betegeknél. Ez a különbség még kifejezettebb, ha a betegnek már a kezelés elindításakor kardiovaszkuláris társbetegsége volt. Következtetések: Az új Gn-RH-antagonista ígéretes alternatív lehetőséget nyújt a prosztatarák hormonkezelésében. Meghatározhatók azon betegcsoportok, ahol a degarelix kezelés előnyösebb, mint a hagyományos hormonkezelés. Az eddigi klinikai tapasztalatok alapján azt mondhatjuk, hogy minél súlyosabb a felfedezés időpontjában a daganatos betegség stádiuma és minél több társbetegséggel számolhatunk, annál inkább javasolható degarelix a prosztatarák hormonkezeléseként.