Az emberi testben mindenütt jelenlévő, összesen 20-28 g magnézium (Mg) esszenciáliás alkáliföldfémion, amely -400 biokémiai folyamat/enzimreakció nélkülözhetetlen "kofermentje" (ún. "metallokoenzim). A mg -50%-a a csontokban van (alig vagy egyáltalán nem cserélhető formában), másik fele az izomzatban és a többi szervben. A mg [a kálium!k után) a szervezet második legfontosabb intracelluláris (ic.) Kationja: a vérben az "egésztest-készlet" mindössze 1%-a, a plazmában csupán -0,3% található. A szérum fiziológiás mg-koncentrációja 0,7-1,2 mmol/l (1,7-2,7 mg%=1,7-2,7 mg/dl). A vérplazmában lévő mg 50-70%-a szabadionizált ("biológiailag aktív") formában, 20-30%-a albuminkötésben, 5-15%-a anionkomplex formájában van jelen. Manifeszt mg-hiányról (hipomagnezémia) van szó, ha a vérplazma mg-koncentrációja kisebb a fiziológiás értéknél, nem szabad azonban elfeledkezni arról, hogy a szérum mg-töménysége akkor is normális lehet, ha az ic. Mg-koncentráció [mg2+]i alacsony (ún. Rejtett/szubklinikai mg-hiány). A [mg2"-]i mérését ma még csaknem kizárólag kutatólaboratóriumok végzik sublingualis hámsejtek, lymphocyták vagy vörösvértestek izolálása után: az [mg2+]i, a szérumszinttel ellentétben, jól korrelál a (szívizom)sejtek ic. Mg-koncentrációjával.