BEVEZETÉS - Hormondependens emlőrákban az öt évig alkalmazott posztoperatív tamoxifenterápia standard kezelési mód, ennek öt évet meghaladó folytatása már növelheti a betegség kiújulásának kockázatát. Igazolást nyert, hogy a tamoxifenkezelés megszakítása után a harmadik generációs aromatázgátló letrozol szignifikánsan javítja a betegségmentes túlélést. Fontos annak tanulmányozása, hogy az ösztrogénszint jelentős csökkentése összefüggést mutat-e a nemkívánatos események/mellékhatások előfordulásával, illetve az életminőség változásával. BETEGEK ÉS MÓDSZER - 2005-2009 között 921, korai stádiumú emlőcarcinomában szenvedő nő (átlagéletkor 63 év, 40-94 év) részesült tamoxifenkezelést követő, kiterjesztett adjuváns letrozolkezelésben. Közülük 541 beteg kapott ezt megelőzően 4-6 évig tamoxifenterápiát. Ez utóbbi betegcsoportban vizsgáltuk a letrozolkezelés során fellépő relapsusokat, a betegek életminőségét az SF-36 kérdőívvel, valamint mind a 921 beteg körében a nemkívánatos események, mellékhatások fellépését. A betegek összesen nyolc alkalommal vettek részt viziten, a kérdőívet négy alkalommal töltötték ki. EREDMÉNYEK - A vizitek során 20 beteg esetében jegyeztek be relapsust. Az életminőség pontszámai két főcsoportban - fizikális és mentális egészség - és ezeken belül három alcsoportban javultak szignifikánsan, és romlás nem volt tapasztalható. Kilencszázhuszonegy letrozolt szedő betegből 73-nál lépett fel nemkívánatos esemény/mellékhatás, ezek közül kilenc volt súlyosnak minősülő, és három beteg meghalt. A két leggyakoribb mellékhatás az ízületi és csontfájdalom (18 beteg), illetve a hőhullám (12 beteg) volt. KÖVETKEZTETÉS - A kiterjesztett adjuváns letrozolkezelés eredményes volt a relapsusok számát és a kezelést folytató betegek számát illetően. A betegek életminősége az SF-36 kérdőív alapján összességében javult. A letrozolkezelést a betegek többsége jól tolerálta, ami kedvezően befolyásolhatja a terápia kimenetelét.