Célkitűzés: 2000-től a fogyatékossági támogatás bevezetésével a vaksági statisztika készítésére addig használt módszer, a vakjáradékos adatlapok feldolgozása a továbbiakban már nem alkalmazható. A látásvesztés okainak megismerése céljából a Vakok és Gyengénlátók Megyei Egyesületeinek adatait dolgoztuk fel, majd öszszehasonlítottuk az 1996-2000 közötti időszakra vonatkozó felmérés adataival. Betegek és módszerek: A Vakok és Gyengénlátók Megyei Egyesületeihez belépett személyek adatait gyűjtöttük össze 5 egyesületben (Tolna, Győr-Moson-Sopron, Közép-Magyarország régió, Észak-Alföld régió, Jász-Nagykun-Szolnok) a belépési nyilatkozatokhoz csatolt szemészeti lelet vagy fogyatékosságról szóló igazolás alapján 4 évre vonatkozóan, 2009-től 2012 novemberéig, majd a két alacsonyabb létszámú egyesület esetén 2005-ig visszamenőleg is. Eredmények: Összesen 529 látáscsökkent betegnél ismertük meg az állapothoz vezető betegséget, akiknek 58%-a nő (307 fő), 42%-a férfi (222 fő) volt. 2 megyei egyesület esetében született a vaksági okok előfordulási gyakorisága szempontjából reális eredmény (Tolna és Győr-Moson-Sopron megye). E két egyesület összesített adatai alapján a vakság leggyakoribb okai az időskori macula degeneráció (26,9%), a glaukóma (14,4%), a diabéteszes retinopathia (13,6%), a myopia (10,8%), az atrophia nervi optici (6,3%) és a centrális ok miatti látásvesztés (5,5%). Következtetés: A vakok és gyengénlátók egyesületeitől nyert adatok értékelhetősége meglehetősen korlátozott, ennek ellenére segítségükkel jó közelítő képet kaphatunk a vakság aktuális okairól. A Tolna és Győr-Moson-Sopron megyei egyesületben talált vaksági okok eloszlása 2005-2012 között nagyon hasonló volt az 1996-2000 között vakjáradékos adatlapok feldolgozásával végzett felmérésében találtakkal. Az akkori és a mostani eredmények alapján is elmondható, hogy a vaksági okok eloszlása hazánkban hozzávetőleg megfelel a fejlett országokban találtaknak.