A közlemény a nátriumháztartás három kérdéskörével, a volumendependens (sószenzitív) hypertoniával, a fenntartó folyadékkezelés nátriumtartalmával és a hyponatraemiák klinikai értékelésével foglalkozik. A volumendependens hypertoniával kapcsolatban áttekinti a renalis nátriumretenció mediálásában szerepet játszó endokrin/parakrin rendszereket, a sóbevitel, a plazmanátrium és a vérnyomás kapcsolatát, a nátrium- és volumenszabályozás disszociációjára vonatkozó adatokat, valamint a sópreferencia perinatalis programozásának elméletét. Bemutatja a folyadékkezelés elméleti és gyakorlati kérdéseit - különös tekintettel a hypotoniás nátrium-klorid-oldattal történő fenntartó kezelés kritikáira és az egyre szélesebb körben propagált izotóniás nátrium-klorid alkalmazásával kapcsolatban felmerült kérdésekre. Tárgyalja a hyponatraemiák gyakoriságát, etiológiai osztályozását és központi idegrendszeri következményeit: a hyponatraemiás encephalopathiát és a korrekció szövődményeként kialakuló ozmotikus demyelinisatio patofiziológiai és klinikai vonatkozásait. Ismerteti a központi idegrendszer hypotoniás stresszre bekövetkező adaptív reakcióit, kiemelten az agyszövet-specifikus vízcsatorna-fehérjék (aquaporin-4) és a benzamillal gátolható nátriumcsatornák sajátos változásait. A hyponatraemiák klinikai jelentőségére tekintettel röviden összefoglalja a biztonságos kezelés elvi és gyakorlati szempontjait.