Célkitűzés: A terminusban lévő (terhességi hét 37. hét), egyes, egyszerű, vagy tökéletesen kettőzött fartartásban elhelyezkedő újszülöttek rövidtávú neonatológiai adatait vizsgáltuk a különböző szülésvezetési módok összehasonlításával (hüvelyi szülés vs. császármetszés). Betegek és módszer: A Szegedi Tudományegyetem Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikájának beteganyagából öt év adatait dolgoztuk fel retrospektív vizsgálatunk során 1991 és 2006 között úgy, hogy az egyes mintavételi évek között öt éves intervallumok legyenek. A nevezett időszakban klinikánkon összesen 10296 szülés zajlott, amelyből 246 felelt meg vizsgálati kritériumainknak (2,4%). Eredmények: A szülésvezetési mód tekintetében 57 (23,2%) újszülött született hüvelyi úton, 189 császármetszéssel (76,8%). A császármetszéses csoportban szignifikánsan jobb eredményeket kaptunk a köldökzsinór-vér pH<7,2 és az 5 perces Apgar-érték <7 viszonylatában, a hüvelyi úton született újszülöttekkel szemben (9,5% vs. 21% és 4,8% vs. 7%). Ugyan statisztikailag nem szignifikáns, de mégis magasabb volt azon újszülöttek aránya, akik intenzív osztályos ellátást igényeltek a hüvelyi úton születettek csoportjában. Következtetések: Az egyes, terminusban lévő, egyszerű, vagy tökéletesen kettőzött fartartásban elhelyezkedő magzatok rövidtávú neonatológiai eredményei szignifikánsan jobbak azoknál az újszülötteknél, akik császármetszéssel születtek, szemben a hüvelyi úton születetteknél. A kapott adatok korrelálnak az általunk referenciaként használt "Term Breech Trial Collaborative Group" 2001-ben közölt eredményeivel és alátámasztják az ilyen esetekben végzendő császármetszés jobb rövid távú neonatológiai kimenetelét.