A tápcsatorna motilitásának szabályozásában a simaizom, a neurális elemek (extrinsic és intrinsic idegek), a hormonális komponensek, illetve a Cajal-féle interstitialis sejtek (ICC) játsszák a legfontosabb szerepet. Valamennyi sejt- és szövettípus összehangolt működése szükséges ahhoz, hogy a táplálék továbbítása a tápcsatornában szükség szerinti ütemű legyen. A gastroparesis - a gyomorürülés kóros mértékű lelassulása - valamennyi, a motilitás szabályozásában részt vevő szöveti elem károsodása következtében létrejöhet. A hosszú ideje fennálló diabetes mellitus egyik jól ismert szövődménye a gyomorürülés lassulása, amely ritkán vezet életet is veszélyeztető állapothoz, azonban az életminőség romlásában, a vércukorszint szélsőséges ingadozásában, a gyógyszerek és tápanyagok elhúzódó felszívódásában jelentős szerepet játszhat. Közleményünkben áttekintjük a diabeteses gastroparesis klinikai jellemzőit és összefoglaljuk a cukorbetegség miatt a gyomor motilitásában bekövetkező organikus és funkcionális elváltozásokat. Végül a diabeteses gastroparesis kezelésében jelenleg elérhető terápiás lehetőségeket ismertetjük, megemlítve a jövőben remélhetőleg rendelkezésre álló kezelési formákat is.