Magyarországon a 20. században a legtöbb halálesetet a daganatos megbetegedések és ezzel párhuzamosan a keringési rendszer betegségei okozták. A STROKE a harmadik leggyakoribb halált okozó kórkép világszerte és Magyarországon is. A populáció nagy része nem vagy csak részben ismeri fel a STROKE esetén jelentkező jósló tüneteket, továbbá a felismerés után nem tudja, hogy kitől kell segítséget kérni. Jelen vizsgálat célja volt, hogy feltérképezzük, vajon a felmért betegpopuláció mely szimptómákat észlelte magán, kihez fordult segítségért, mely úton érkezett meg a kórházba, a késedelmét mely tényezők befolyásolták. Kutatásunkat a Dél-dunántúli régió három megyeszékhelyű kórházának neurológiai osztályán végeztük, diagnosztizált STROKE betegek körében (n=185). Az adatokat saját szerkesztésű kérdőívben rögzítettük. A feldolgozáshoz Microsoft Office 2007 programot használtunk. Az elemzéshez khi-négyzet próbát használtunk. A szignifikancia szintet 5 %-ban határoztuk meg. A leggyakrabban előforduló első tünetek a szédülés (43,2%), beszédzavar (41,1%), féloldali végtaggyengeség-bénulás (41,1%), végtagzsibbadás (34,1%), mozgászavar (27,6%), látászavar (26,5%), száj félrehúzódása (18,9%) és nyelési nehézség (13,5%) voltak. Eredményeinkből szembetűnik, hogy azok a betegek, akiknek első tüneteik között a beszédzavar megjelent, magasabb arányban kértek valamilyen egészségügyi szaksegítséget, mint azok a betegtársaik, akiknek nem volt beszédzavaruk (p=0,679).