A szerző kritikusan áttekinti az organizmust fenyegető kórokok által kiváltott akut és krónikus szervezeti gyulladásos válaszreakció megjelenési formáit. Megállapítható, hogy a kiváltó okok, tényezők jellegétől függően különböző, nagyon változatos megjelenési formájú gyulladás lehetséges. Van akut és krónikus, steril vagy nem steril és többes okkal bíró gyulladásos reakció. A kóroki tényezők sokasága alapján klinikailag és patológiailag rendkívüli módon különböző patobiokémiai sajátossággal bíró folyamatokról van szó. Olykor megkérdőjeleződik a gyulladás hasznos vagy káros volta. Gyakorta előfordul, hogy valójában a gyulladás maga a "betegség", noha az a szervezet védekező, elhárító, reparációs eszköze. A nem steril akut gyulladást patogén mikroorganizmusok váltják ki hasonlóképpen a klinikai megjelenési formák változataival. A különbségek magyarázata a mikrobák nagyon eltérő tulajdonságai, a védekező organizmus tulajdonságai, a naturális és adaptív immunitás épsége vagy defektusos volta. Ebben a formában világlik ki leginkább, hogy a gyulladás maga a "betegség", noha az csak a szervezet védekező, elhárító válasza, amit a cortico-hypothalamo-adrenalis tengely irányít. A gyulladás a védekezés módja, a naturális, veleszületett immunválasz része, attól nem elkülöníthető, és ami az adaptív, specifikus immunválasszal együttműködve, kölcsönös egymásra hatásban zajlik. A szervezeti akutfázis-reakció a gyulladás akut szakaszának fogható fel, az egész szervezet bevonásával. Kemokinek, citokinek, adhéziós molekulák képezik a hírhálózatot, egymás hatásait kölcsönösen befolyásolva, módosítva. Sajátos jelenség a döntően hepatocyták termelte úgynevezett akutfázis-reaktánsok szérumbeli gyors és nagymértékű koncentrációváltozása. Gyakorlatilag néhány kivétellel az összes fontos plazma fehérje-glikoprotein koncentrációja emelkedik vagy csökken, beleértve a HDL-szintjét is. Az elváltozások széles körű volta alapján gyakorlatilag érdektelen az akutfázis-reaktáns megjelölés. Az atherosclerosis korán kezdődő, változó sebességgel előrehaladó, nem megfordítható egyedi krónikus vasculitis szindróma. Kiváltó ok nincs, kockázati tényezők vannak, amelyek különböző csoportokba verődve működnek a háttérben. A patobiokémiai folyamatokban vannak különbségek és rokonságok egyaránt, a végeredmény, a propagáció azonban teljesen más. A krónikus gyulladás szindróma így inkább "betegség" jelleget ölt, haszna a szervezet számára alig felismerhető, bár a krónikus mivoltának, a propagáció sebességének a megszabásában lehet - akár fontos - szerepe is.