A szolid daganatok szerves részét képező gazdaszervezeti sejtek, ezen belül a veleszületett és adaptív immunválasz létrehozásában közreműködő sejtek pozitív és negatív hatást is gyakorolhatnak a betegség kimenetelére. A daganatkiújulás esélyét csökkentő hatékony adaptív immunválasz létrejöttében kulcsszerepet játszó T-limfocita alcsoportok és antigénprezentáló dendritikus sejtek infiltrációja általában kedvező prognózissal jár együtt. A tumorprogressziót elősegítő krónikus gyulladásos folyamatokban fontos szerepet játszó tumorasszociált makrofágok, hízósejtek és neutrofil granulociták akkumulációja ezzel szemben többnyire kedvezőtlen kórjósló tényező. Melanóma esetén a limfoid infiltrátum, illetve ezen belül a T-sejtek prognosztikai szerepének tanulmányozása ellentmondásos eredménnyel járt. Munkacsoportunk vizsgálatai szerint az aktivált T-limfociták denzitása azonban korrelált a betegek túlélésével, s hasonló eredményt kaptunk a B-sejtek, valamint az érett dendritikus sejtek esetében is. Mind a dendritikus sejtek, mind a B-limfociták mennyisége korrelációt mutatott az aktivált T-sejtek számával, s kombinációban történő vizsgálatuk révén eltérő prognózisú betegcsoportokat tudtunk megkülönböztetni. Más kutatócsoportok tanulmányai alapján a neutrofil granulociták intenzív infiltrációja rövidebb túléléssel volt kapcsolatba hozható, míg a makrofágok és egyéb sejttípusok prognosztikai szerepének feltárására irányuló vizsgálatokból nem vonható le egyértelmű következtetés. Eredményeink arra utalnak, hogy a hatékony tumorellenes immunválasz létrejöttében kulcsfontosságú antigénprezentáló dendritikus sejtek, valamint a B-, illetve az aktivált T-limfociták emelkedett mennyisége a malignus melanóma kedvező prognosztikai tényezőjeként értékelhető.