A krónikus C-vírus-hepatitis kezelése egyre eredményesebb. A tartós virológiai válasz (SVR) elérése esetén megelőzhető a májelégtelenség és a hepatocellularis carcinoma kialakulása is. A jelenleg alkalmazott kettős kombinációval (peginterferon és ribavirin PR) az 1-es genotípusú betegek 40- 50%-ában érhető el SVR. A proteázgátlókkal kiegészített hármas kombinációval (PRP) a korábban kezelésben még nem részesült betegek 70-75%-ában SVR volt elérhető. A kettős kombinációval nem gyógyultak számára a PRP-kezelés új esélyt ad, de a korábbi kezelés eredménye, ami tükrözi az interferon (IFN) -érzékenységet, befolyásolja a hármas kezelés esélyét is. A relapszusba kerülők IFN-szenzitivitása a legnagyobb, gyógyulási esélyük elérheti a 85%-ot, míg a nullreszponderek esetében csak 30-40% SVR várható. A PRP-kombinációk esetén új jelenség a vírusrezisztencia. Kialakulására az IFN-re legkevésbé érzékenyek, azaz a korábbi nullreszponderek esetében van a legnagyobb esély, mert ilyenkor szinte funkcionális proteázgátló monoterápiát kap a beteg. A kezelések optimalizálása szempontjából, hiszen sok beteg számára esetleg a mostani proteázgátlók jelenthetik az utolsó gyógyulási esélyt, fontos a betegkiválasztás. A relapszerek esélyei kitűnőek, kezelésük indikációja nem kérdéses. A cirrhoticus nullreszponderek esetén van a legtöbb kérdőjel. Ebben a csoportban várható a legtöbb virológiai elégtelenség, melynek hátterében elsősorban a gyógyszerre rezisztens vírus megjelenése áll. Megelőzése a betegkiválasztáson túl a hatékony bázisterápiától is függ. Minden adat a pegIFN-a-2a és RBV kombináció erőteljesebb, gyorsabb hatását bizonyítja, mely mellett a proteázgátlók hatékonysága is kifejezettebb. Emiatt, különösen az újrakezelésre várók esetén, ez a bázisterápia javasolható a betegek gyógyulása érdekében. További fontos szempont a hatékonyság növelésére a gyógyszerbevétel pontossága. Ha a rezisztencia mégis kialakul, akkor a kezelést azonnal le kell állítani.