Szerző a passzív eutanázia félreérthetőségét, sokértelműségét és vitatott megítélését elemzi. Értelmezése szerint passzív eutanáziát, - ezáltal mulasztást - követ el az az orvos, aki gyógyíthatatlan betegségben, az orvostudomány mindenkori álláspontja szerint a beteg állapotában elvárható beavatkozást a szükséges személyi és tárgyi feltételek megléte ellenére, a beteg szenvedésének megrövidítése érdekében tudatosan mellőzi. Ez az eljárás jogilag és etikailag nem menthető. Szerző nem azonosul azzal a nézettel, miszerint az aktív és passzív eutanázia végeredményben ugyanazt jelenti, hiszen az aktív eutanázia célirányos élet kioltást, míg a passzív eutanázia halni hagyást jelent. A két eutanázia típus közötti további különbség az, hogy az aktívban a beteg kérésére történik az aktus, míg a passzívnál a beteget általában kirekesztik a döntésből. A passzív eutanáziát nem szabad a preterminális időszak relatív passzvitásra szorítkozó, de a beteg komfortjára törekvő, mintegy a méltóságban meghalást biztosító kezeléssel összecserélni, összetéveszteni, vagy szinonimájaként használni. Legokosabb e kifejezést mindennapjainkból száműzni, azt csak a fenti értelmezésben és csak nagyon ritka, indokolt esetben alkalmazni.