Paradigmaváltások : cardiorenalis kockázat diabetes mellitusban / Kiss István
Bibliogr.: p. 15. - Abstr. hun., eng.
In: Diabetologia Hungarica. - ISSN 1217-372X, eISSN 2560-0168. - 2013. 21. évf. 1. suppl., p. 3-15. : ill.
A diabetes mellitus, más anyagcsere-betegségek, a hypertonia és egyéb cardiovascularis betegségek együttes fennállása és kölcsönös egymásra hatása egyre gyakoribb egy-egy betegre vonatkoztatva. Mind a kockázatbecslés, mind a diagnózis, mind pedig a terápia szempontjából igen fontos a betegségegyüttesek tisztázása. A pontosabb leírások, a besorolások érdekében születtek az elmúlt évtizedben olyan szindróma elnevezések, amelyek megpróbálták rendszerbe foglalni ezeket. Ilyen volt a metabolikus szindróma, cardiorenalis szindróma, a cardiorenalis-anaemia szindróma, majd ezeket követte a cardiorenalis-metabolikus szindróma elnevezés is. A szindróma-összetevők kategorizálása és pontosabb meghatározása is változott az elmúlt időszakban, illetve egymáshoz illesztésük is újraértékelésre került. Az anyagcsere-betegségekkel közös kórok, illetve szövődményként történő kialakulás eredménye diabetes mellitusban a renalis károsodás, a nephropathia. Krónikus vesebetegség kialakulása és fennállása azonban már fokozott és többlet cardiovascularis kockázatot jelent a meglévő diabetes mellett. Az ilyen eseteket különös gondossággal kell figyelni és gondozni, elérve minden összetevő vonatkozásában a meghatározott célértéket Ez vonatkozik a szénhidrátháztartásra, a vérnyomásra, a zsíranyagcsere értékeire, a micro- és macroalbuminuriára, valamint a betegség progressziójának csökkentésére. A renalis szövődmény kialakulása a kockázatnövekedés mellett a lehetséges kezelések korlátozását is jelenti, a gyógyszereknek a vesefunkció romlásától, a krónikus vesebetegség stádiumától függő adagolásában, adhatóságában. E vonatkozásban részletesen az orális antidiabeticumok alkalmazásának lehetőségei kerültek kiemelésre. A 2-es típusú diabetes, a nephropathia és a cardiovascu laris-renalis kockázat növekedésének gyakorisága a népbetegség szintjét éri el már hazánkban is. Mindez egyre nagyobb kihívást jelent a gyakorló szakorvos és háziorvos számára. A jelen összefoglaló a fogalmak tisztázásával, a célértékek és a lehetséges terápiák bemutatásával kíván segíteni a mindennapok tevékenységében.