A daganatos betegek mesterséges táplálása csaknem egyidős az infúziós tápoldatok kb. 4 évtizeddel ezelőtti klinikai gyakorlatba vezetésével. A parenterális - infúziós - táplálás (PT) mellett azóta az enterális táplálás (ET) is beépült az onkológiai stratégiába azzal a céllal, hogy a műtét, a kemo- és sugárterápia, tehát valamennyi invazív terápiás modalitás minél hatékonyabb és biztonságosabb legyen. Ez egyaránt megköveteli a sebészek, az onkológusok és a radiológusok részéről az éhezésből és alultápláltságból eredő veszélyek jobb megismerését annak érdekében, hogy ismerjék és alkalmazzák a tumoros betegeknél a tápláltsági állapot-szűrés módszerét, és - az onkológiai kezelés figyelembe vételével - tudjanak javaslatot tenni a hatékony táplálásterápiára.