A nem gyógyuló sebek előfordulása gyakori (a lakosság 5-7%), ide tartoznak a vénás-, artériás keringési elégtelenség, a cukorbetegség, a tumorok, valamint a kóros nyomás miatt kialakuló fekélyek. A krónikus sebek súlyos gazdasági és társadalmi/egyéni szociális problémát jelentenek. Ellátásuk az egészségügyi ellátás minden szintjén történik: alapellátás, otthonápolás, szakrendelők, akut fekvőbeteg és rehabilitációs osztályok. A sebellátás szakértelmet igényel. A folyamatos továbbképzések nélkülözhetetlenek, nemcsak az orvosi továbbképzések, hanem az ápolók továbbképzése is. A sebellátásban az orvos és az ápoló együttműködése szükséges. A szerző célja, hogy ismertesse a sebek gyógyulásának élettani alapjait, a sebek klinikai jellemzőit és a szakszerű kezelés elveit.