A gyulladásos bélbetegségek (IBD) hullámzó lefolyást mutató ismeretlen etiológiájú betegségek, amelyek során tünetmentes állapotok és fellángolások váltják egymást. Prospektív tanulmányunk célja az volt, hogy felderítsük az enteralis infekciók gyakoriságát IBD-s betegek akut fellángolása kapcsán. Vizsgálatunkba 2012 szeptemberétől kezdve olyan betegek kerülnek bevonásra, akik esetében relapsus tünetei voltak észlelhetők az ambuláns vizit kapcsán. A betegek klinikai adatai, klinikai aktivitási indexei (CDAI és parciális Mayo pontrendszer), valamint biokémiai (CRP) és széklet (calprotectin, MMP-9) aktivitási markerei kerültek rögzítésre. Emellett széklet mikrobiológiai vizsgálatot is végeztünk. Az eddigiek során az ambuláns viziten megjelenő betegek közül 35 betegnek (18 nőbeteg és 17 férfi beteg, átlagéletkor: 36 év) volt relapsusa, közülük 15 Crohn-beteg és 20 colitis ulcerosás. A szérum CRP-szint átlagértéke 18,7 mg/l, míg a fehérvérsejtszám 8,6 G/l, a széklet calprotectinszint átlagértéke 1326,8 zug/g volt. Enyhe-közepesen súlyos betegségaktivitást mutattak a klinikai indexek (CDAI átlagosan 218 pont, parciális Mayo-skála átlagosan 4,6 pont). A székletminták mikrobiológiai vizsgálatának eredménye szerint 17 betegben volt jelen tápcsatornai infekció, amelynek hátterében 88%-ban Clostridium difficile A és B toxin igazolódott. A széklet calprotectin szignifikáns különbséget mutatott a clostridiumtoxin-pozitív és -negatív esetekben (1130 mikrog/g és 1501,2 kg/g, p = 0,04). A clostridiumpozitív esetek 44%-a reagált a kezdeti metronidazol- vagy rifaximinkezelésre, a többi esetben az alapbetegség kombinált kezelésére is szükség volt. A betegbevonás folyamatos, így jelenleg előzetes eredményeket áll módunkban közölni. A gyulladásos bélbetegségek jelentős részében pozitív a relapsus idején elvégzett székletvizsgálat. A szerzők úgy gondolják, hogy a gyulladásos bélbetegek relapsusában jelentős szerepe van a Clostridium difficile-fertőzésnek, ezért ajánlott székletbakteriológiai vizsgálatot végeztetni relapsus idején minden betegben a kezelés optimalizálása céljából.