A klinikai kémia sikere nem csak az analitikától, hanem a vizsgálatot megelőző mintavételi körülményektől - beteg előkészítés, mintakezelés - is függ. A teljes diagnosztikai folyamatnak mintavételtől a lelet kiadásig - több mint felét (61%) teszi ki a preanalitikai fázis amelyben elsősorban az emberi tényező dominál és nem az automatizáltság. Mindezeknek több mint 1/3-a a minta laboratóriumba érkezése előtt következik be. A hormonlaboratóriumi vizsgálatok különleges in vivo (pulzatilis jelleg, diurnalis ritmus, testhelyzet, stress) és in vitro preanalitikai faktorai alapvetően kihatnak a hormonleletek klinikai értékére. Ennek oka sokszor a mérésekhez a leggyakrabban használt immunanalitikai módszer jellegzetességeivel - antitest keresztreakciók, specificitás, mátrix effektus - magyarázhatóak. Az eredmény több esetben nemcsak a meghatározni kívánt molekula koncentrációjától függ, hanem attól a szérumkörnyezettől (szérum matrix), amelyben a hormont meghatározzuk. A szerzők, az elkövethető in vivo és in vitro preanalitikai körülményeket foglalják össze a betegtől az analitika kezdetéig. Céljuk, hogy felhívják a figyelmet arra, hogy az endokrin markerek megbízható eredménnyel csak akkor szolgálhatnak, ha ezekre a preanalitikai szempontokra tekintettel vagyunk. Hangsúlyozzák, hogy nincs olyan klinikai kémiai marker, amelynek helyes kiértékelése, ne feltételezné a mintavételt végzőkkel (ápoló, védőnő, flebotomista) és a leletet értékelő orvossal való jó együttműködést. Ez a szabály fokozottabban érvényes a hormonlaboratóriumi vizsgálatokra, mert a preanalitikai szempontok palettája szélesebb, mint a rutinkémiai paraméterek esetében. Ha mindezekre nem gondolunk, akkor tévútra terelhetjük, illetve késleltethetjük a helyes diagnózis felállítását és ezzel a beteget további drága és felesleges vizsgálatokkal, esetenként szükségtelen kezeléssel is terhelhetjük.