Annak ellenére, hogy az utóbbi évtizedekben az égett betegek intenzív terápiája jelentős fejlődésen ment keresztül, továbbra is a szepszis maradt a vezető halálok égési traumát követően. A szepszis kialakulásában az oxidatív stressz, valamint a citokinek jelentős szerepet játszanak, azonban e paraméterek időbeni változása és esetleges prognosztikus értéke mindez ideig nem teljesen tisztázott. Vizsgálatunk célja ezért az oxidatív stressz és pro- és anti-inflammatorikus citokinek (IL-6, IL8 és IL-10), valamint a plazma high mobility group box protein 1 (HMGB1) időbeli változásának követése volt intenzív ellátásra szorult égett betegek perifériás vénás vérmintáiban közvetlenül a kórházi felvételkor, majd az azt követő 5 nap során. Eredményeink jelzik, hogy az égési trauma tartós oxidatív stresszt indukál, és a betegek immunválaszát jelentősen befolyásoló, igen korai IL-10, valamint a HMGB1 szint emelkedéssel jár. A betegek felvételekor mért adatok közül a plazma MPO aktivitás, valamint az IL-10 és a HMGB1 koncentráció szignifikánsan különbözött a túlélőkben és az elhunytakban, és mindhárom paraméter magas specificitással és szenzitivitással jelezte a trauma következtében várható elhalálozást. A korai anti-inflammatorikus túlsúly rossz prognózist jelentett az égett betegek számára.