A tanulmány célja a szepszis sajátosságainak és kimenetelének vizsgálata Magyarország vezető infektológiai kórházának gyermekintenzív osztályán, a szepszis diagnózissal kezelt betegek adatainak elemzésével. A vizsgált időszakban a szepszis gyakorisága 14,3% (n=496) volt. A halálozás 19,4% volt, közel hússzorosa a nem szeptikus betegekének. A betegek életkora median 20 hó volt, 40 %-a volt csecsemő. A fiúk aránya 57,4%. A nem szerinti halálozásban nem volt sziginifikáns különbség. 315 beteg (63,5 %) igényelt gépi lélegeztetést. A közösségben szerzett infekciók előfordulása 73,6% volt, a nococomialis szepsziseké 26,4% (20,4% kórházi, 6% intenzív osztályon szerzett). A fertőzés forrása leggyakrabban légúti infekció és a központi idegrendszer fertőzése volt. Mikrobiológiai diagnózis az esetek 75%-ában volt. A vezető kórokozók a N. meningitidis és a S. pneumoniae voltak. A szepszis kimenetelét meghatározó tényezőket a PIRO rendszer szerint elemezve a prediszponáló tényezők közül szignifikánsan növelte a halálozási rizikót az alapbetegség és az immunszuppresszió. Az infekciót jellemző tényezőkben nagyobb rizikót jelentett a kórházi fertőzés (p<0,001), valamint a szeptikus sokk súlyossági besorolás (p<0,001). Az intenzív osztályos beavatkozások között a lélegeztetés, az újraélesztés és a vesepótló kezelés igénye növelte jelentősen a rizikót többváltozós elemzés alapján. A szepszis súlyossága szignifikánsan növelte a halálozási esélyt. A vizsgált 16 év alatt szignifikánsan csökkent a gyermekkori szepszis halálozása (1993-2000: 25% and 2001-2009: 14,5%). Ebben szerepet játszhatott a második periódusban a korai diagnózis, a szepszis guideline-ok beépítése a mindennapi gyakorlatban, valamint a reszuszcitációs igény csökkenése (10,8% vs. 5,7%).