A szerző célja, hogy - évtizedes, küldetésnek tekintett obezitológiai tapasztalattal, a sok sikeres és még több kudarcos páciens szolgáltatta tanulságokat összegezve tanácsokkal szolgáljon az időben és forrásokban szűkös orvosi gyakorlat számára. A siker egyik kulcsa, hogy hogyan használjuk ki és építjük tovább a páciens súlycsökkentő program iránti igényét. Ennek során megismerjük, hogy páciensünk mennyire elkötelezett, nyitott, együttműködő (avagy kifogást kereső, hibáztató). Az ily módon személyre szabható, de koncepció szerint haladó életmódi képzés során a rendelkezésre álló - de a páciens vezethetősége által is meghatározott - időt hatékonyan kell tudnunk felhasználni. Lehetőleg el kell érni, hogy a páciens (i) rendelkezzen céllal, (ii) hetente vezessen súlynaplót, (iii) legalább egy alkalommal készítsen (és mutasson be) egyhetes étrendi naplót, (iv) tudja a jó és rossz szénhidrát közötti különbséget, (v) meg tudja fogalmazni, hogy mi az, amít másként csinál és mi az, amit másként fog csinálni. Érdemes "kioktatás" , hibáztatás helyett kérdésekkel, összegző megállapításokkal és visszatükrözési technikával élni.