A spiritualitás témájának az orvoslás és a pszichoterápia keretein belüli elhelyezése egyre inkább sürgetőbbé válik. A medicina az utóbbi évtizedekben több szempontból is a válság jeleit mutatja, ami arra hívja fel a figyelmet, hogy megérett a helyzet a paradigmaváltásra. A bemutatásra kerülő bio-pszicho-szocio-spirituális (BPSS) modell az Engel-i biopszichoszociális modell kiegészítését jelenti a spirituális dimenzióval. A szerzők egyrészt felhívják a figyelmet annak szükségességére, hogy a szakma jelölje ki a BPSS modell pontos elméleti kereteit és határozza meg a modell gyakorlati alkalmazhatóságának szempontjait. Mindehhez szükséges a közös terminológia, tudományos vizsgálati eszköztár és terápiás protokollok kialakítása. A szerzők másrészt a spiritualitás koncepciójának identkációs alapról történő megközelítését javasolják. A szűken vett és kulturálisan determinált közösség (szociusz) feletti tágabb egységgel azonosulva az egyénnek szélesebb lehetősége nyílik arra, hogy több értéket, jelentést és értelmet hozzon életébe. A transzperszonális élmény facilitálha ja azt az azonosulást, amely a spiritualitás irányába orientálja az egyént. Ebben a megközelítésben a spiritualitás metaszintként jelenik meg a biopszichoszociális szféra felett. A hit fontos motivációs faktor ehhez az identifikációs lépéshez, amelyet a transzcendentális sajátélmények elősegítenek.