A tumormarkerek olyan géntermékek, amelyek az egyes szervekben kialakuló daganatok jelenlétét, illetve azok sebészeti/gyógyszeres kezelés utáni kórlefolyását jelzik. Felfedezésüket a syngen rágcsálókban kémiai vagy virális úton kiváltott daganatokban leírt tumorspecifikus antigénekből származtatják. A mai klinikai gyakorlatban használt tumorjelzők története az 1940-es években kezdődött: 1944-ben elsőként az alfa-foetoproteint, 1965-ben a karcinoembrionális antigént fedezték fel, azóta palettájuk egyre bővült. Ma már mindegyik pontos szerkezete és genetikája ismert. Egyeseknek funkciója lehet a daganatok növekedésében és a metasztázisok keletkezésében. A tumorjelzők meghatározása végezhető lakossági/kockázati csoportok szűrése céljából, a tumordiagnosztikában, a sebészeti és kemoterápiás kezelés eredményének kiértékelésében, a recidívák kimutatásában és a tumorlokalizációban, de ideális tumorjelző nincs. Izotópokkal jelzett anti-karcinoembrionális antigén ellenanyagnak és E-szelektin-gátló szereknek a jövőben szerepe lehet a vastagbél- és pancreasrák molekuláris sugár- és kemoterápiájában.