A nyugalmi szívfrekvencia a kardiovaszkuláris állapot egyik legkönnyebben mérhető paramétere, ennek ellenére sokszor figyelmen kívül hagyják. Az emelkedett nyugalmi szívfrekvencia és a megnövekedett kardiovaszkuláris kockázat kapcsolata egyértelmű, különösen igaz ez koronáriabetegségben vagy szívelégtelenségben szenvedők esetében. Ezért a nyugalmi szívfrekvencia csökkentése (70/perc alá, de stabil angina pectoris esetén akár 55-60/percre) alapvető fontosságú ezen betegek esetén. Ennek a fő gyógyszerei a ß-blokkolók, amelyek azonban intolerancia vagy kontraindikáció miatt a betegek egy részénél nem, vagy csak csökkentett dózisban alkalmazhatók. Újabban rendelkezésünkre áll egy új, szelektíven a sinuscsomóra ható, ezáltal bradikardizáló szer, az ivabradin. Az újabb vizsgálatok szerint az ivabradin nemcsak a ß-blokkolók alternatívájaként alkalmazható, hanem a két szer kombinációja kedvező additív hatást eredményez krónikus koronáriabetegek vagy szisztolés balkamra-elégtelenségben szenvedő betegek kezelésében.