A nemi úton terjedő betegségek (sexually transmitted infections - ST1) mai napig, mind a fejlett, mind a fejlődőben lévő országok számára egyre nagyobb kihívást jelentenek. Mindez érthetetlennek tűnik, hiszen az antibiotikus és antivirális gyógyszerarzenál lehetővé tenné a fertőzések megszűnését, másrészt, a terjedés megállításához nem lenne szükség másra, mint a fertőző állapotban lévők izolálására, gyógyítása, és a fertőzőforrás felkutatása. Mivel a fertőződés útja a betegek számára jól nyomon követhető, így utóbbi elvileg könnyen megvalósítható lenne, a gyakorlat mégis ennek ellentmond. Cikkünkben azokat a háziorvosi gyakorlatban, gyakran megjelenő, nem specifikus tüneteket elemezzük, amelyek adott esetben nemi úton terjedő kórokozó jelenlétét, és további speciális ellátás szükségességét kell, hogy felvessék a vizsgáló orvosban, akkor is, ha a beteg tudomásunk szerint nem tartozik rizikócsoportba, vagy tagadja a tünetek és bármilyen szexuális aktus közötti összefüggést.