A 2-es típusú diabétesz kórfejlődésében az inzulinrezisztencia, a bétasejt-funkció romlása mellett hangsúlyos szerepet játszik az alfa-sejtek kórosan fokozott működése. A kórfolyamat hátterében álló egyik jelentős tényező az inkretinek csökkent termelődése. Az inkretin-tengelyen ható gyógyszerek (DPP4-gátlók, inkretin-mimetikumok) forgalomba kerülésével az utóbbi évtizedben olyan gyógyszercsoport került a diabetológia fegyvertárába, ami nemcsak kitöltött egy terápiás rést, hanem alkalmazásakor nem kell hypoglykaemiával és testúlynövekedéssel számolnunk, és egyre több bizonyíték szól amellett is, hogy kardiovaszkulárisan előnyös. A szájon át adható DPP4-gátlók közül a világon és hazánkban is először a szitagliptin került forgalomba, így ezzel áll rendelkezésre a legnagyobb klinikai tapasztalat. Az esettanulmány a szitagliptin mindennapi alkalmazhatóságának leggyakoribb módjait mutatja be, kitér a felírhatóságra és néhány gyakorlati részletre is. A szerző néhány eset rövid ismertetése alapján beszámol a szitagliptin kedvező terápiás hatásáról saját mindennapi gyakorlatában.