A kéz idegsérüléseinek helyreállító műtétei után napjainkban a végeredmények korántsem mondhatók egyértelműen kedvezőknek. Úgy tűnik, hogy e sérülések magas szintű rekonstrukciós lehetőségeinek végső határához érkeztünk, ezért nem véletlen, hogy évek óta folynak - jelenleg legnagyobbrészt kísérletes - kutatások az eredmények javítására. Ennek egyik módszere a sejtkultúrában kezelt pluripotens mesenchymalis őssejtek, szövetindukáló polipeptidek (növekedési faktorok) és a fenti sejtek megtapadására szolgáló vázszerkezetek együttes felhasználása (úgynevezett tissue engineering) az új idegszövet kialakítása céljából. Az új szövetféleség létrejöttének feltételei géntechnikával tovább javíthatók. A szerző dolgozatában összefoglalja az újabb irodalmi adatok alapján a módszer idegsérülésekre vonatkozó kísérletes alapjait, alkalmazásának lehetőségeit és utal az eljárás lehetséges klinikai felhasználására. Megállapítja, hogy bár a jövő útja minden bizonnyal az őssejtek szélesebb körű felhasználása felé vezet, mindaddig, amíg a klinikai gyakorlat számára egyértelműen kedvezőbb tapasztalatok nem állnak rendelkezésre, a jelenleg ismert és bevált műtéti és utókezelési módszerek magas szintű kivitelezése szükséges.