Az erythema exsudativum multiforme (EEM) multietiológiával rendelkező, polymorph klinikai kórkép. Akut, spontán gyógyuló, gyakran recidiváló betegség, melyre szimmetrikus, erythemas céltáblarajzolat szerű plakkok jellemzőek. A betegség hátterében elsősorban IV/c típusú hypersensitivitási reakciót feltételeznek. Korábban a Stevens-Johnson szindrómát (SJS) és a toxikus epidermalis necrolysist (TEN) az EEM súlyosabb formáinak tartották, ma a legtöbb szakirodalmi forrás már elkülöníti ezt a két kórképet. A szerzők célkitűzése az EEM-t, SJS-t és TEN-t kiváltó provokáló faktorok feltérképezése, továbbá a kórképek klinikai tüneteinek jellemzése. A szerzők 2005 január és 2010 október közötti időszakban, a Semmelweis Egyetem Bőr-, Nemikórtani és Bőronkológiai Klinikán EEM-val, SJS-val és TEN-sel diagnosztizált betegek retrospektív feldolgozását végezték el. 206 EEM-s beteg adatait feldolgozva, provokáló faktort 112 betegnél (54,4%) azonosítottak. Herpes simplex vírus (HSV) provokációt 55 betegnél (26,7%), 39 esetben (18,9%) gyógyszer provokációt, 17-nél (8,3%) egyéb fertőzést igazoltak. 21 beteg (10,2%) szenvedett recidiváló EEM-ban. A 13 SJS-s és 6 TEN-es beteg esetében a gyógyszerprovokáció vezető szerepe volt bizonyítható (61,5% a SJS-s; 50% a TEN-es betegeknél). Az eredmények megerősítették, hogy az EEM leggyakoribb kiváltó oka a HSV-sal való fertőzöttség, a recidiváló eseteknél súlyozottan is: 61,9%. Az infektív provokáló faktorok közül jelentős szereppel bírt továbbá a Mycoplasma pneumoniae és Chlamydia pneumoniae is. A SJS és TEN eseteiben leggyakoribb kiváltó tényezőnek a gyógyszerek bizonyultak.