Bevezetés: A halláskárosodás az egyik leggyakoribb krónikus egészségkárosodás. Időskorban a halláscsökkenés és a fülzúgás gyakorisága növekszik. Cél: A szerzők célul tűzték ki a halláscsökkenés és a fülzúgás előfordulási gyakoriságának vizsgálatát 2-es típusú diabeteses betegekben és kontrollegyénekben, valamint lehetséges kapcsolatuk tanulmányozását a HbA1c-értékkel és a vizsgált egyének életkorával. Módszerek: A vizsgálatot a Semmelweis Egyetem, II. Belgyógyászati Klinikán gondozott 103, 2-es típusú diabeteses betegen végezték (47 férfi, 56 nő; életkor 61,6+-10,3 év, átlag+-SD; tartomány: 33-88 év). Az eredményeket a Magyarországon szervezett átfogó egészségvédelmi szűrőprogramban (MÁESZ) részt vett 2-es típusú diabeteses (n = 589, 253 férfi, 336 nő; életkor 55,4+-11,0 év, átlag+-SD; tartomány: 26-97 év) és nem diabeteses személy (n = 15 622, 7002 férfi, 8620 nő; életkor 55,1+-11,1 év, átlag+-SD; tartomány: 26-98 év) eredményeihez hasonlították. A halláscsökkenést minden csoportban Interacoustics gyártmányú, AS608 típusú szűrő audiométerrel vizsgálták. A fülzúgást kérdőíves módszerrel mérték fel. Eredmények: A halláscsökkenés és fülzúgás külön vagy együtt kiemelkedően gyakrabban fordult elő a klinikán kezelt 2-es típusú diabeteses betegekben (az esetek 80%-ában) az átfogó egészségvédelmi szűrőprogramban részt vett 2-es típusú diabeteses (az esetek 34%-ában) és nem diabeteses személyekhez képest (az esetek 14%-ában). Nem találtak szignifikáns összefüggést 2-es típusú diabeteses betegekben a HbA1c-érték és a halláskárosodás, illetve fülzúgás előfordulása között. A halláskárosodás korábbi életkorban fordult elő cukorbetegekben. Következtetések: Az eredmények 2-es típusú diabeteses betegekben a halláscsökkenés és fülzúgás nagyobb gyakoriságát és korábbi életkorban való jelentkezését támasztják alá. Nem igazolható kapcsolat a halláskárosodás és a HbA1c között.