A szerzők 10 évvel a Sydney olimpiai ezüstérem megnyerését követően felmérték a női kézilabda válogatott térdízületeinek állapotát. Az Olimpia előtt a 24 felkészülés kezdetére meghívott játékosnak 23 térdműtéte volt, ebben 9 elülső keresztszalag (továbbiakban LCA) pótlás. 10 évvel az Olimpia után 20 játékos vett részt az utánvizsgálatban, 3 sportoló nem jelent meg, egyikük autóbalesetben életét vesztette. A műtéti szám 40-re, az LCA pótlások száma 18-ra emelkedett. A 20 sportolóból csak kettőnél nem történt műtét. Valamennyi operált sportoló esetében volt már látható radiológiailag elváltozás, 18 sportolónál arthroticus jelek voltak láthatóak, életminőséget befolyásoló panaszaik voltak. Minden LCA-pótolt sportolónál a Lachman teszt 1-2+ volt valamint KT-1000 arthrometerrel mérve a maximális kézi erő teszt során átlagosan 6 mm-s (3-9) elmozdulást észleltünk A sportkarrier korai szakaszában elszenvedett súlyos térdízületi sérülések az elvégzett műtétek ellenére is jelentős arthrosishoz vezettek. A sportolók korábbi műtéteinek időpontjában legkorszerűbbnek vélt LCA-pótló technikák jelenlegi tudásunk alapján már sok esetben nem elfogadhatóak (de minden bizonnyal további 20 év múlva a jelenlegiek kerülnek hasonló megítélés alá), sok esetben technikailag hibásak is voltak A súlyos radiológiai eltérések és funkció károsodások ellenére a sportolók jelentős része jelenleg még jónak éli meg térdízületének állapotát. Fontosnak tartjuk, hogy a sportolók minél szélesebb körben megismerjék, hogy a fiatal korban elszenvedett, súlyos térdsérülések élsport folytatása mellett gyakorlatilag kivétel nélkül kézilabdázóknál korai arthrosishoz vezetnek. Szerzők ismertetik a megelőzés lehetőségeit, felhívják a figyelmet a kérdéskör szakmai és etikai nehézségeire.