A kardiovaszkuláris kockázat az idült vesebetegség minden stádiumában fokozott, a vesefunkció romlásától és a fehérjevizelés mértékétől függően / Mátyus János [et al.]
Bibliogr.: p. 56. - Abstr. hun., eng.
In: Metabolizmus. - ISSN 1589-7311. - 2012. 10. évf. suppl. A., p. 53-56. : ill.
Az idült vesebetegség korszerű meghatározásának 10 évvel ezelőtt történő bevezetése és széles körű alkalmazása óta igazolódott, hogy a kórkép napjainkban már a populáció 10-14%-át érinti. A betegség legfontosabb szövődménye a felgyorsult érelmeszesedés, amely miatt a betegek többsége meghal mielőtt még a vesepótló kezelés elkezdése szükséges lenne. Az elmúlt években bebizonyosodott, hogy a kardiovaszkuláris morbiditás és mortalitás rizikója nemcsak a glomeruláris filtrációs rátával (GFR) mérhető vesefunkció romlásától, hanem az albuminuria, illetve a proteinuria mértékétől is jelentősen függ, ezért előrejelzésére jól alkalmazható a kombinált GFR-albuminuria táblázat. Igazolódott az is, hogy az LDL-C 1 mmol/l-rel történő csökkentése vesebetegekben is kb. 20%-kal tudja a szív-érrendszeri események gyakoriságát csökkenteni. A statinok még végstádiumú veseelégtelenségben is biztonságosan adhatók, azonban ekkor a kardiovaszkuláris mortalitás elsősorban már a veseelégtelenséggel kapcsolatos tényezőktől függ. Ez is aláhúzza az idült vesebetegség (GFR és proteinuria) megbízható szűrésének és a lipidcsökkentő kezelés korai elkezdésének szükségességét a veszélyeztetett egyénekben.