Nemzetközi felmérések szerint 1000 lélegeztetési nap 10-től 50-ig terjedő számú pneumoniás szövődményt okoz. Az utóbbi évtizedekben a lélegeztetéssel kapcsolatos pneumoniát (LKP) egyre jelentősebb arányban olyan baktériumok okozzák, amelyek antibiotikumokra polirezisztensek. Ezek a kórokozók endogén módon a felső gastrointestinumban, illetve a száj-garatüregben kolonizálódnak, de exogén eredetűek is lehetnek. Az LKP klinikai jelei között a legfontosabb diagnosztikai tényező az alsó légutak váladékának minősége. A diagnózist a "Clinical Pulmonary Infection Score" (CPIS) 6-nál nagyobb értéke és a kvantitatív mikrobiológiai tenyésztés eredményei valószínűsítik. A biomarkerek (procalcitonin és C-reaktív protein) rendszeres mérése is segítheti a diagnózis megállapítását és a kimenetel jósolását. Az empirikus antibiotikum-választásnál azt kell mérlegelnünk, hogy polirezisztens baktérium okozza-e az LKP-t. A döntéshez fel kell használnunk a helyi rezisztenciaadatokat is. A "de-eszkalációs" módszer alkalmazása bizonyítottan javítja az LKP-betegek túlélési esélyeit anélkül, hogy túlzott mértékű gyógyszerfogyasztást okozna. Az LKP megelőzésének legfontosabb módszerei az alkoholtartalmú kézfertőtlenítő szerek előírás szerinti használata, a félig ülő testhelyzet, a subglottikus aspiráció és az infekciós surveillance-k eredményein alapuló intézkedések bevezetése.