A biszfoszfonát tartalmú gyógyszereket széles körben alkalmazzák a benignus és malignus folyamatok csontlebomlással járó szövődményeinek megelőzésére és kezelésére. A fájdalom és a patológiás törések számának csökkentésével jelentős mértékben javítják az életminőséget. Az urológiai gyakorlatban leggyakrabban a prosztatarákos betegek részesülnek biszfoszfonát kezelésben. Az esetek túlnyomó részében a betegek jól tolerálják a kezelést, számottevő mellékhatást ritkán észlelünk. Esetenként azonban, egy igen súlyos szövődmény, az állcsontok nekrózisa következhet be. Közleményünk célja, hogy felhívjuk az urológus társadalom figyelmét az állcsontnekrózis kialakulásának veszélyeire, illetve megelőzésének lehetőségeire, valamint ismertetjük multicentrikus epidemiológiai adatgyűjtésünk urológiai vonatkozású eredményeit.