A különböző vérkészítmények használata az intenzív terápiás orvosok mindennapjainak szerves része. Számos európai és tengerentúli multicentrikus vizsgálat adatai alapján az intenzív osztályon kezelt betegek körülbelül 95%-a lesz anémiás kezelése első három napjában, a hemoszubsztitúciós terápia pedig a betegek mintegy harmadában válik szükségessé (3,4,22,25). A kritikus állapotok mellett kialakult különböző hemosztázis zavarok kezelése szintén a mindennapi gyakorlat problematikája. Tekintettel arra, hogy az egyes vérkomponensek adása a "vérszövet" transzplantációjának minősül, valamint arra a tényre, hogy a vérkészítmények több, mint felét anaesthesiologiai-intenzív terápiás környezetben transzfundálják, az itt dolgozó orvosoknak fokozott figyelemmel kell kísérniük a hemoterápia tudományának változásait. Per definitionem a labilis vérkészítmények vérből vagy vérkomponensből, preparatív transzfúziós tevékenységre jogosult OVSZ intézményben, előírt technológiával előállított, egyedi azonosítóval ellátott, rövid lejáratú termékek. Ezzel szemben az ún. stabil vérkészítmények közé az ipari körülmények között előállított, vérkomponens alapú, vírusmentesített gyógyszereket soroljuk. A következőkben a transzfúziós orvostudomány fontosabb intenzív terápiás vonatkozásait, a rendelkezésre álló labilis és stabil vérkészítmények indikációit és a kezelések főbb veszélyforrásait vesszük számba.