Dolgozatunkban áttekintjük a sürgősségi és masszív transzfúzió, a sebészeti és súlyos trauma okozta vérzések ellátásának aktuális gyakorlatát. A vörösvértest-koncentrátumok sürgősségi transzfúziója a kiterjedt sérülést szenvedett, nagy műtéten áteső betegek, gastrointestinalis vagy szülészeti eredetű súlyos vérzés eseteiben válhat szükségessé. Az életet veszélyeztető anémia gyors korrekciójának előnye egyértelműen meghaladja a sürgősségi, a teljes szerológiai kivizsgálás nélkül végzett vércsoportazonos transzfúzió kockázatát. Ezen esetekben a nem ABO alloantitest okozta hemolitikus transzfúziós reakció kialakulásának esélye elfogadhatóan alacsony. Szerencsére, a heveny hemolitikus reakciók aránya sürgősségi transzfúzió során lényegesen kisebb, mint az várható lenne, vélhetőleg az irreguláris antitestek hígulása, a hemorrhagiás sokk okozta immunszupresszió és catecholaminaemia miatt. A nem kontrollálható vérzések eseteiben masszív transzfúzió alkalmazása szükséges, mely számos, bár részben elkerülhető kockázattal, így dilúciós, hypothermia okozta, illetve felhasználódános coagulopathiával járhat. A kármentő sebészet az életet veszélyeztető vérzések és a nagy ortopédiai sérülések műtéti ellátásának gyors befejezését jelenti, melyet a hypothermia, coagulopathia és acidózis gyors korrekciója, végül a definitív műtéti ellátás követhet. A traumához társuló coagulopathia a vörösvértest-koncentrátum mellett nagyobb arányú friss fagyasztott plazmával történő korai és agresszív kezelése a túlélést segítheti, de a vörösvértest-koncentrátumok és FFP optimális aránya, vagy az utóbbi alternatívájaként alkalmazott alvadási faktorkoncentrátumok tényleges előnye még nem kellően ismert. Súlyos vérzéseknél és masszív transzfúzió során a konvencionális, ún. globális koagulációs vizsgálatok információs értéke, így klinikai haszna korlátozott. A viszkoelasztikus vizsgálatok gyorsan képesek jelezni az in vivo koaguláció és a fibrinolízis változásait, így a coagulopathia optimális kezelését segíthetik.