A súlyleadást segítő, egyben az elhízás szövődményeit mérséklő/megelőző műtéti eljárások mára a morbid elhízás kezelésének meghatározó eljárásává váltak. E beavatkozások különösen nagy figyelmet kaptak a jelentős súlytöbblettel járó 2-es típusú diabetes terápiájában. A szénhidrát-anyagcsere ugyanis már napok-hetek elteltével jelentősen javul, amikor a testtömeg és vele a visceralis zsírtömeg csökkenése még alig kimutatható. E rövid távú hatás, mai ismereteink szerint, a glükagonszerű peptid termelődésének megváltozásával, a hepaticus inzulinérzékenység és az egész test glükózfelvételének fokozódásával kapcsolatos. A hosszú távú - akár tíz éven túl is fennmaradó - javulás a glükagonszerű peptid előnyös hatásai mellett a zsírszövet csökkenésével és a zsírszöveti citokinek káros anyagcserehatásainak mérséklődésével magyarázható. A közlemény e beavatkozások anyagcsere-vonatkozásait, kétségtelen előnyeit és potenciális kockázatát foglalja össze.