Háttér: A hypertensio kezelésének hatékonysága jelentősen függ a kezelési ajánlásokban foglaltak megvalósulásától. Célkitűzés: Beavatkozással nem járó keresztmetszeti adatgyűjtéses vizsgálatot szerveztünk HERCULES néven annak megítélésére, hogy a hazai hipertóniás betegpopuláció napi ellátása során a kezelőorvosok mennyire veszik figyelembe a hipertenzió kezelésében a szakmai ajánlásokat. Módszerek: 6 hónapos periódusban 1000 praxisban 51846 hipertenziós beteg, szakmailag releváns adatait rögzítettük, beleértve a kardiometabolikus kockázati tényezőket, és a terápiát. Eredmények: Az elemzés 46392 beteget foglalt magába. A kockázati tényezők az alábbiak szerint alakultak: dyslipidaemia 50,3%, obesitas 44,4%, dohányzás 28,4%, diabetes mellitus 20,45%, vesefunkció-beszűkülés 6,65%, IHD 27,5%, stroke/TIA 7,4%, PAD 10,8%. Az újonnan diagnosztizált hipertóniások aránya 10,02%, a korábbi kezelés mellett célvérnyomást el nem érőké 89,98% volt. A célértékek elérésének érdekében az orvosok a páciensek 86,64%-ban módosították az addigi terápiát. A leggyakrabban alkalmazott terápiának az ACEI+indapamid (36,3%), illetve ACEI+CCB (42,8%) fix kombinációk bizonyultak. Megbeszélés: A HERCULES-vizsgálat az eddigi legnagyobb magyar felmérés, mely a szakmai ajánlásokban foglalt hipertónia kezelési ajánlások megvalósulását vizsgálta. A fix kombinációk alkalmazása került túlsúlyba - különösen a szélesebb evidenciákra támaszkodó ACEI+indapamid, illetve ACEI+CCB fix kombinációk. Megállapítható, hogy az ajánlásoknak komoly, kedvező hatása van a napi terápiás gyakorlatra és a főbb üzenetek jó hatásfokkal eljutnak a kezelőorvosokhoz.