A diabetes mellitus népbetegség, népegészségügyi és gazdasági hatását tekintve a világ egyik nagy kihívása mind a fejlett, mind a fejlődő országok egészségügye számára. A diabéteszes retinopathia a 20-tól 70 éves korosztályban a vakság vezető oka. Hasonlóan - a nephropathiának a veseelégtelenség kialakulásában fontos szerepe van, a nem traumás végtagamputációk fő oka a neuropathia talaján kialakuló diabéteszes láb, az alsó végtagi erek ateroszklerózisa okozta amputációk fele cukorbetegeken történik. A 20 évesnél idősebb amerikaiak 5,1%-a diabéteszes, az életkor előrehaladtával a cukorbetegek aránya folyamatosan növekszik. A szívkoszorúér-betegség előfordulása férfiak esetében kétszeres, nőknél négyszeres kockázatot jelent e betegcsoportban. Úgy tűnik, az obesitas "világjárvánnyal" együtt a diabétesz prevalencia is folyamatosan növekszik. Általában jellemző - a 2-es típusú diabétesz tünetszegény volta miatt -, hogy a betegség későn kerül felismerésre, évek telnek el rossz anyagcserehelyzetben a diagnózis előtt. A kezelés megkezdésekor rendkívül fontos a megfelelő antidiabetikus terápia kiválasztása, a kezelési célértékek minél korábbi elérése és megtartása, természetesen nemcsak a szénhidrát-anyagcsere, hanem az egyéb kardiovaszkuláris kockázati tényezők vonatkozásában is. A beteg-együttműködés elérése, a terápiahűség (adherencia) megtartása nélkül nincs sikeres kezelés. Meggyőződésünk, hogy a 2-es típusú cukorbetegek korai felismerése, korszerű kezelése és gondozása a háziorvosi ellátás keretében valósulhat meg a legeredményesebben. A közlemény e munkát kívánja segíteni.