Az akut ischaemiás stroke hatékony kezelése az érintett agyszövet mielőbbi reperfúzióján, majd annak fenntartásán alapul. Az NINDS Stroke vizsgálat a thrombolysist a kor realitásának megfelelően natív koponya-CT-re definiálta, azonban a non-kontraszt koponya-CT lényegében csak differenciáldiagnosztikai, illetve indirekt információkkal segíti a döntéshozatalt. A folyamat biztosan ischaemiás természete, az annak kitett agyterület mérete és lokalizációja, az érstátus a stroke döntő első néhány órájában nagy szenzitivitással és specificitással csak multimodális MR- és CT-eljárásokkal közelíthető meg. Elérhetősége, gyorsasága révén kiemelt fontosságú a perfúziós CT-vizsgálat (natív és angiográfiás felvételekkel kiegészítve). A perfúziós vizsgálatok során a CBV-n alapuló képek az MR DWI-hez hasonló pontossággal jelzik az irreverzíbilisen károsodott "core"-t, míg az MTT-képek a perfúziós deficit nagyságát, a kettő különbsége a penumbra kiterjedését az adott időpillanatban - ezáltal individuálisan tervezhetővé teszik a revascularisatiot ismeretlen kezdetű, pl. ébredési stroke esetén. A gyorsan javuló vagy minimális tünetek mellett, epilepsziás rohamot követő Todd-paresis esetén észlelhető nagy kiterjedésű deficit egyértelművé teszi a lysis indokoltságát. Segítséget nyújt nem elokvens áreában kialakult, nem szokványos tünetekkel járó akut érelzáródás, demens vagy zavart, nehezen vizsgálható beteg nehezen detektálható tünetei kapcsán. Végül az esetek kis részében "tisztán hemodinamikai" etiológiájú stroke-kal találkozunk, ahol azonnali érsebészeti vagy invazív neuroradiológiai rekonstrukció jelenti a tünetek megszűnéséhez vezethető megoldást. Meghatározóan az ischaemiás folyamat megléte bizonyításával és a penumbra ábrázolása révén, de számos további járulékos információval a gyors és egyre megbízhatóbbá váló perfúziós CT a rutin stroke-ellátás integráns részeként kezelendő.