Bevezetés: A transzplantációs várólistán szereplő betegek száma rohamosan nő, annak ellenére, hogy emelkedett a kadáverszerv-donorok és összességében a szervtranszplantációk száma. Célok és módszerek: A szerző 63 marginális és 186 "ideális" donorból származó vesével transzplantált betegben a vese funkcionális és morfológiai jellemzőit hasonlította össze. Megvizsgálta, hogy a marginális donorokból származó vesével transzplantált betegekben a donorok életkora vagy a hypertonia befolyásolja-e jobban a graft funkcionális romlását. Eredmények: A vesetranszplantáció után egy évvel a vese funkciójában még nem volt szignifikáns különbség a marginális és "ideális" vesével transzplantált betegek között, bár a szövettani elváltozásokban már szignifikáns különbség mutatkozott. A transzplantáció utáni ötödik évben az allograft funkciójának vizsgálata kimutatta, hogy a szérumkreatinin (p = 0,0001) és a becsült glomerularis filtrációs ráta (p = 0,003) a két csoportban szignifikánsan különbözött. Az 55 év feletti és a hypertoniás marginális donorokból származó vesével transzplantált betegek szérumkreatininszintje szintén szignifikánsan különbözött (p = 0,0003). A marginális csoportban az akut rejectio (p = 0,0004) és az interstitialis fibrosis/tubulus atrophia (p = 0,002) szignifikánsan gyakoribb volt, mint az "ideális" csoportban. Következtetések: Egy évvel a vesetranszplantáció után a marginális és "ideális" donorokból származó vese működésében még nem mutatható ki különbség, de a transzplantációt követő ötödik évben a marginális donorokból származó graft működése szignifikánsan rosszabb.