Célkitűzés: A 2009. januártól 2012. februárig terjedő időszak eredményeinek összesítése a Tömő utcai klinika optikai rehabilitációs szakrendelésén. Betegek és módszerek: A 281 konszekutív eset adatait retrospektív módon dolgoztuk fel. A távoli látóélességet ETDRS-táblával, a közeli olvasási képességet döntött olvasótáblán stabilan elhelyezett Csapody-féle látáspróbákkal vizsgáltuk. A távoli korrekció mellett főként nagy addíciós olvasószemüvegeket, kézi- és asztali nagyítókat, valamint távcsőszemüvegeket használtunk a vizsgálatok során. Eredmények: A betegek 57,7%-a volt nő. Az életkor mediánja 78,5 év, minimuma 13 év, maximuma 98 év volt. Túlnyomó részben (72,4%) időskori macula degeneráció okozta a látásromlást. A jobban látó szem látóélességének medián értéke 0,16 (min. 0,01, max. 1,0) volt. Mindkét szem látóélessége 0,125 vagy annál jobb volt 19,1%-ban; monoculus (a jobbik szem BCVA>=0,125, rosszabbik szem BCVA <=0,1) volt a betegek 50,0%-a; mindkét szem látóélessége 0,1 vagy annál rosszabb volt 30,9%-ban. Az esetek 70,6%-ában optikai segédeszközzel sikerült elérni CsVI, vagy annál jobb olvasási képességet, 9,7%-ban CsVll-et. A maradék 19,7%-ban csak ennél nagyobb betűket tudott a beteg kivenni, vagy optikai eszközzel nem sikerült olvasóképességet biztosítani. Összességében a betegek 82,9%ának rendeltünk valamilyen optikai segédeszközt, a többiek nem éreztek javulást egyik kipróbált eszköztől sem. A sikeresség szignifikánsan függött a legjobb korrigált látóélességtől. Megbeszélés: A betegek jelentős része már súlyos látásromlással jut csak el látásrehabilitációra, olvasási képességük és életminőségük azonban még így is jelentős arányban javítható. A hatékonyságot növelhetné, ha már enyhébb fokú látásromlásnál megkezdődne a rehabilitáció.