A SAV kimenetelét a vérzést követő vasospasmus és a következményes másodlagos ischaemia alapvetően befolyásolja. Vizsgálatunk célja annak megállapítása volt, hogy a Ringer alapú 3H-kezelés (R-csoport), vagy a Voluven alapú 3H-kezelés (V-csoport) befolyásolja-e a betegek kimenetelét és középtávú életminőségét. Hunt-Hess I-III stádiumú betegeket válogattunk be. Meghatároztuk az egyéni cél vérnyomásértéket (MAP: kiinduló érték +30%, maximum 200 Hgmm systolés), amit folyadékpótlás (15-50 ml/kg/ó Ringer oldat, illetve 15-50 ml/kg/ó Voluven) mellett, szükség esetén, vasoaktív szerekkel értünk el, illetve tartottunk fenn. Elsődleges végpontként a spasmus jelentkezését, másodlagos végpontokként a 30 napos túlélést, illetve a Barthel indexszel jellemzett állapotsúlyosságot definiáltuk. A vizsgálatba 96 beteg került bevonásra: 48 beteg az R-csoportba, 48 a V-csoportba. Felvételkor az NIH stroke skála alapján az esetek neurológiai súlyossága nem különbözött. Spasmus az R-csoportban 19 esetben, a V-csoportban 25 esetben alakult ki (chi-négyzet p=0,78). A vizsgálati időtartamban 2 haláleset történt a R-csoportban, 1 a V-csoportban. A 30. napon a GOS érték kedvezőbb volt az R-csoportban (R: 4,35+-1,15, VV: 3,47+-1,76, p=0,018), de a Barthel index (R: 78,9+-36,4; VV: 63,1+-45,3; p=0,11) nem különbözött a két csoportban. A vizsgálat jelenlegi fázisában nem találtunk különbséget a Ringer-alapú és a Voluven-alapú 3H terápia hatékonyságában az elsődleges és másodlagos végpontok tekintetében.