Bevezetés: A primer aldosteronismus diagnosztikájában alapvető a plazma aldoszteron-renin hányados vizsgálata. Cél: A szerzők a diagnosztikai hasznosság megítélése céljából a hányadost két módszerrel határozták meg (plazmaaldoszteron/plazmarenin aktivitás és plazmaaldoszteron/direkt renin koncentráció). Módszerek: Összesen 134 személyben (80 nő, 54 férfi; életkoruk: 46+-15,5 év) radioimmunassay-vel meghatározták a plazmarenin-aktivitást és plazmaaldoszteron-koncentrációt, továbbá immunometriás assay-vel a plazmarenin-koncentrációt. A vizsgált személyek közül 49 egészséges, gyógyszert nem szedő (kontroll) személy volt, 59 hypertonia (34 kezeletlen, 25 kezelt) és 26 véletlenül felismert mellékvese-adenoma miatt vizsgált. Eredmények: A plazmarenin-aktivitás és reninkoncentráció között gyenge korrelációt találtak (r = 0,59) az alacsonyabb mérési tartományban (plazmarenin-aktivitás: 0,63+-0,41 ng/ml/h; plazmarenin-koncentráció: 8,1+-4,9 ng/l). A kontrollcsoport eredményeiből meghatározott "cut-off" értékek szerint (plazmaaldoszteron/plazmarenin aktivitás hányados: 30,0 ng/dl/ng/ml/h; plazmaaldoszteron/plazmarenin koncentráció hányados: 3,0 ng/dl/ng/l) az álpozitív esetek aránya különösen a béta-blokkolót szedők körében volt magas (plazmaaldoszteron/plazmarenin aktivitás 22,2%, plazmaaldoszteron/plazmarenin koncentráció 44,4%). Következtetések: A plazmaaldoszteron/plazmarenin aktivitás hányados csak akkor helyettesíthető a plazmaaldoszteron/plazmarenin koncentráció hányadossal, ha mérlegeljük a különböző klinikai állapotokat és eltérő gyógyszerhatásokat.