A szerzők áttekintik a klinikai és laboratóriumi endokrinológia legfontosabb alapelveit (receptorok tana, szabad hormon koncepció), a leggyakoribb vizsgálóeljárások (immunoesszé, tömeg-spektrometria) előnyeit és hátrányait. Rámutatnak az endokrin laboratóriumi lelet értékelésének komplexitására. Értékelik a dinamikus tesztek jelentőségét, hibaforrásait. Példákat hoznak arra, hogy a tömegspektrometria kombinálása új biológiai mintavételi lehetőségekkel (pl. kortizol nyálból, szabad kortizol vizeletből) kitágítja az endokrinológus mozgásterét. Állást foglalnak a bizonyítékokon alapuló diagnosztika mellett az endokrinológia területén is. Elemzik az endokrinológiai laboratóriumi diagnosztika lehetséges fejlődési irányait.