Szerzők az ABRAB-vizsgálat (Assessment of Biologics in Rheumatoid Arthritis in Budapest) keretein belül az Országos Reumatológiai és Fizioterápiás Intézetben kezelt felnőtt rheumatoid arthritises (RA) betegek biológiai terápiában részesülő korai RA-es és késői RA-es csoportját hasonlították össze hagyományos betegségmódosító terápiával kezelt korai RA-es betegekkel, a terápiájuk kezdete utáni első 12 hónap háromhavonkénti kontrolleredményei alapján. Klinikai szempontból a betegségaktivitást (DAS28) és a funkcionális állapotot (HAQ-DI), illetve a kiinduláshoz képest mért javulásukat, az elért EULAR terápiás válaszokat, illetve a DAS28 remissziót és alacsony betegségaktivitást (LDA) elérő betegek arányát értékelték és hasonlították össze. A van der Heijde által módosított Sharp-score alapján meghatározták az egyéves radiológiai progressziót és annak különbségét, illetve vizsgálták azt, hogy van-e különbség a radiológiai progresszió megállítása, valamint a rapid radiológiai progresszió kialakulása között. A betegségaktivitás és a funkcionális állapot a kiindulási értékhez képest valamennyi terápiás csoportnál minden viziten szignifikánsan alacsonyabb értéket mutatott, a betegségaktivitás szempontjából a biológiai terápiás csoportoknál a vizitek döntő többségénél szignifikánsan nagyobb mértékű javulással. Ez az előny a funkcionális állapot szempontjából nem állt fenn. Nem volt jelentős különbség a remissziót és alacsony betegségaktivitást elérő betegek arányában, illetve a jó és mérsékelt EULAR terápiás válaszok elérésében sem, de a biológiai terápiás késői RA-es betegcsoportnál minden viziten szignifikánsan kevesebb beteg mutatott rossz terápiás választ. A radiológiai progresszió gátlása szempontjából a biológiai terápiás csoportok szignifikánsan jobb eredményeket mutattak, elsősorban a korai RA-es betegek. Ez a fokozott hatékonyság hasonlóképpen szignifikáns mértékűnek mutatkozott a radiológiai non-progresszió aránya és a rapid radiológiai progresszió elkerülése szempontjából is. Vizsgálatuk alapján elmondható, hogy a biológiai terápiával kezelt betegeiknél, bár a betegségaktivitás csökkenése nem volt egyértelműen nagyobb mértékű a betegségmódosító terápiával kezelt betegekhez képest, a radiológiai progresszió lassítása/megállítása szignifikánsan eredményesebbnek bizonyult, különösen a korai RA-es betegeknél.